“Régi és új Örök harca dúl”*

Home office vs office

“Megtehetnél valamit nekem
Add vissza a régi hitem”*

Némiképp rendhagyó módon indul a mai blog cikk. Nem közvetlen magáról a dalrészletről fogok írni. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem ismerik, abban pedig méginkább, hogy annál többen ismerik, mint akik nem.

Egészen biztos az is, hogy az eredeti mondanivalója is teljesen más, mint amire én asszociálok a dalrészleten keresztül a jelenlegi, globálisan kialakult “háborús” körülményekre vetítve. Na de mire is gondolok pontosan?

Az egész világon, az országodban, a városodban, a közvetlen mikro környezetedben szinte nincs olyan ember, akit ne foglalkoztatna a home office vs office kérdés aktualitása. Vagyis vissza merjünk-e térni a “régi” életünkhöz, és ha igen, az valóban nem egy “új” élet kezdetét jelenti-e majd?

Számos megnyilvánulást olvashatunk különböző portálokon, mely szerint az emberiségnek az a fajta “régi” élete, ami volt, az elmúlt, nem jön vissza többé. Ami egyik oldalról nem is biztos, hogy szokatlan, hiszen ha megnézzük, soha semmi nem jött vissza eddig sem, ami már egyszer megtörtént, az elmúlt. Ezért is nevezzük történelemnek.

A szűk keresztmetszetet inkább az jelenti, hogy mennyiben vagyunk képesek elengedni, ami menni akar, vagyis a “régi”-t, és mennyiben vagyunk képesek fogadni, ami jön, vagyis az “új”-at. A kettő közti lavírozás miatt, a bennünk lakozó bizonytalanság miatt jutunk vissza újra és újra oda, ahol a “Régi és új örök harca dúl”. Ezzel mintegy saját magunkat is korlátozva az életben, értem ezalatt mind a magánéletben, párkapcsolatban, a család vonatkozásában, mind pedig az üzleti életben.
Azt pedig jó, ha megtanuljuk, hogy mióta világ a világ, az “új” töretlenül jön, nem kérdez, csak jön.

A két nézőpont közötti különbség talán csak abban rejlik, hogy ki miként tekint a kialakult helyzetre. 

Vannak azok az emberek, akiknek az életében jelentős változást hozott a vírus. Így vagy úgy, de megváltoztak az életkörülményeik, amely változások valószínűleg egyébként is bekövetkeztek volna, a vírus “egyszerűen” felgyorsította a folyamatokat. Számukra lehet a legfontosabb az “Add vissza a régi hitem” gondolata, vagyis visszarázódni a “normál” életbe.

Vannak, akiknek az élete szintén nagymértékben megváltozott, de nagyon gyorsan és rugalmasan alkalmazkodtak a körülményekhez; és ha nem is egészen úgy, mint korábban, de élnek, dolgoznak, összetartják a családot, a vállalkozásukat. Ők azok, akik rendkívül gyorsan, vagy kevésbé gyorsan, de lereagálták a változásokat, valamint ők azok, akik a legkorábban belevágtak a helyzet által megkívánt új élet kialakításába.

Ha megnézzük, a világtörténelem során bizonyos időközönként felütötte fejét olyan esemény, amely mindenképp gyökeres változást hozott az egész emberiség életében. Legyenek ezek vélt, vagy valós események, egy azonban közös bennük, ez pedig nem más, mint a változás. Változás, ami mindig volt, van és lesz. Hogy stílszerű példát hozzak, az evolúcióban is mindig annak volt a legtöbb esélye, aki a leginkább tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Mert az egyetlen biztosan állandó dolog maga a változás.

Az nem mindegy, hogy ki hogyan áll hozzá a változáshoz. Áttolja rá a felelősséget (?), vagy a változás hatását követően gyors felocsúdás következik, és – hogy lovas szóhasználattal éljek – mint aki vágtába emeli lovát, összeszedi a szárakat és neki indul az útnak egy másik jármódban.

Ősidők óta nem volt arra példa, hogy az egész emberiség együtt élje meg az otthoni munkavégzés – alias home office – rejtélyeit.

Készültek felmérések a témában, mégpedig arra vonatkozóan, hogy ki hogy éli meg a megváltozott munkakörülményeket. Pl.: Ha választhatna, akkor hosszútávon melyik lenne számára kedvezőbb, otthoni munka vs irodai munka?

A visszajelzések alapján a munkavállalók nagy része rendkívül jól és gyorsan alkalmazkodtak a korábban esetleg csak egy-egy alaklommal átélt, most pedig rendszeressé vált otthoni munkavégzéshez. Valószínű ez is igen nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az elvégzett felmérések eredményként a munkavállalók több, mint fele továbbra is home office-ban szeretne dolgozni.

A témához szorosan kapcsolódó kérdés merül fel a munkaadók oldaláról. Ők vajon hogyan látják az elmúlt két hónap eseményeit, változásait, azok hatásait? Valljuk be, a legtöbb munkaadót felkészületlenül érte az összes munkatárs munkájának hazaszervezése. Azok a munkaadók, akik valóban talpon akarnak maradni, ők kisebb-nagyobb göröngyös utakat maguk mögött tudva, összeállították az “új” típusú munkavégzés eljárásrendjét, amely gyökeresen eltér a “régi”, megszokott formulától.

Ezek a munkaadók rövid időn belül betekintést nyerhettek abba, hogy bizony nagyon sok esetben munkatársaik többet dolgoznak most otthon, mint előtte az irodában. Ennek természetesen lehet oka a létszámcsökkentés is, egy ember akár két ember munkáját is végzi. Valamint lehet oka a fogyasztók megváltozott prioritása miatti kereslet-átcsoportosulás, amely magával vonja a cégek teljes munkafolyamatainak átalakulását is.

Mindezen szempontokat figyelembe véve érdekes munkaadói döntések születhetnek a visszatérést követő home office vs office mérlegelése kapcsán, tekintettel az előre nem látható jövőbeni helyzetek alakulására, melyek mindenképp nagy hatással lesznek a munka világára is.

Hogy mi lesz végül a valóság, egyelőre még nem tudhatjuk. Kérdés az is, hogy az eddigi történések milyen mértékben hatnak ki a gazdaság működésére, ezáltal a fizetőképes keresletre. (Zárójelben mondom, hogy ez a téma is megérne egy teljes eszmefuttatást.)

Hogy mi lesz végül a valóság, egyelőre még nem tudhatjuk. Kérdés az is, hogy az eddigi történések milyen mértékben hatnak ki a gazdaság működésére, ezáltal a fizetőképes keresletre. (Zárójelben mondom, hogy ez a téma is megérne egy teljes eszmefuttatást.)

Azonban az eddigi tapasztalatok alapján Hál’Isten megy tovább az élet, az emberek bizakodóak és érdeklődőek, az építőipar szakadatlanul dolgozik, az ingatlanok kelendőek.

Vírussal vagy vírus nélkül, de az embereknek, a családoknak, a vállalkozásoknak mind-mind ingatlanokra van szükségük. A keresési szempont természetesen más és más, de – nem meglepő módon – ez korábban is így volt, most is és ezután is így lesz. Fontos, hogy az emberek előre felé tekintenek és mi továbbra is kiszolgálhatjuk igényeiket, szükségleteiket.

Te hogy látod? Hasonlóan gondolod Te is, vagy szögesen ellentétesen, mint a fent leírtakban olvasható?
Írd meg ide amit a témáról gondolsz. Érdekel, hogy mi a Te véleményed.

*Bonanza Banzai: Régi és új (1993)